Ezt a naplót egy éve,kaptam,de ez az első bejegyzésem.Nina vagyok,elég ha egyenlőre ennyit tudtok rólam.Tegnap olyan dolog történt velem,ami felett nem bírok csak úgy elsiklani,muszáj volt valamit kezdenem magammal,elmondani valakinek,hogy mi bánt.

Miközben ezeket a sorokat írom,a sírás folytogat.Nem tudom felfogni,hogy 16 éves létemre minek kell ennyi szörnyűségnek történnie velem?!
Nem elég,hogy egy hónapja elköltöztünk a szép kis kertes házunkból.El a külvárosból be a belvárosba...És mindezt miért?Bezárt az ottani iskolám...Egy normális tini örülne,ha bezárnák az suliját,de én más vagyok.Ott volt minden barátom,akik már kitudja hány százfelé széledtek az országban,hogy megfelelő iskolát találjanak...

Na persze nem ez az egyetlen ok,mert már rég ide kellett volna költöznünk,apu munkája miatt.Apa nagyon szereti a munkáját,egy nagy cég igazgatója,de nem olyan kegyetlen,mint  a filmbéliek...Mindenki nagyon szereti,még most is...Nem!Nem bírok múlt időben beszélni róla,ő még mindig itt lakik a szívemben,akármi is történt tegnap...

Az autó száguldott,siettünk nagyon...Ő is és én is késében voltunk a saját "munkahelyünkről".De az a 2 perc,már semmit nem számított volna,amikor hirtelen gondolt egyet,és megelőzte az előttünk haladó kocsit...Bár ne tette volna.A szembe jövő forgalom egyáltalán nem számított ránk,több kocsi is belénk száguldott.Apa önző volt.Csak a munkájára tudott gondolni.Miért nem gondolt rám?Aki még most is úgy szereti...pedig már nincs többé,és ezt nagyon nehezen tudom leírni...

Most itt fekszem a kórházban...Ha látnátok mivan itt...Mintha egy virágboltba csöppennétek.A csoki illata már betöltötte az egész kórtermet.A virágpollenek szálldosnak a szobában,a napfény megvilágítja őket.
A mellettem fekvő betegnek felvan dagadva a feje....Nem tudom miért,de remélem nem pollenallergia,mert az elég gáz lenne...

Megjöttek a vizsgálati eredményeim.Eltört 3 bordám,meg szinte az összes végtagom.Csodás.Azthiszem,pár napig nincs iskola,de amúgy se lennék képes oda belépni.Mindenki sajnálkozna,amit én kinem állhatok.És lehet,hogy csak szánalomból barátkoznának velem,mert eddig nem sok szerencsém van a lányok körében,a fiúk kicsit jobban megértenek...A gipszelőt megkértem,ha lehet,fekete gipszem legyen.Furcsán nézett rám,de aztán a nővérke odasúgott neki valamit,és bólógatni kezdett.

Csak annyit mondott:Sajnálom,nincs a raktáron ilyesmi ...

Hát jó,majd én otthon feketére festem!
Még egy hetet bent kell lennem megfigyelésen,utána akár haza is mehetek,pont a tavaszi szünetre.
Hát,nem ez lesz életem legjobb szünete!Törött kézzel még a távirányítót is alig bírom majd kapcsolgatni,nemhogy odakint járni az utcákat...De hátha történik valami érdekes,a remény hal meg utoljára.Bár az én reményem szinte teljesen elszállt...